2017. december 23., szombat

Chapter Two

Bocsánat a képért azoknak,akik félnek a vihartól.

" Ki ezt a papírt olvasod már el nem hagyhatod,ha a könyvet is olvasod, másnak az életed nem
adod,mostantól a könyv fogja vagy.Egy esélyed mégis van.Ha a könyvet tovább adod ,s kezeden vér ragyog , akkor már semmi gondod-bajod."

-Ki szórakozik?-morogtam.Az imént olvasott kis fecni teljesen kiakasztó volt.Mi az ,hogy a könyv fogja vagyok és az,hogy egy esély,hogy a kezemen vér ragyog?Talán anyu szórakozik?Dühösen vágtattam ki a szobámból,a kezemben a fecnivel és a könyvvel,hogy kérdőre vonjam anyut.Mégis,hogy gondolta ezt?Mire számított?Mit akart ezzel elérni?Ezek és hasonló gondolatok közepette kutattam a keresett személyt,akit természetesen mintha a föld nyelt volna el.A konyhában aztán egy nagy papírt találtam amire az volt ráírva,hogy:

"Elmentem,majd jövök!"

Anyu